Judit és Ádám köszönőlevele

Szia István!

Először is bocsi, amiért még csak most írok, de ami késik, nem múlik! Köszönet, amiért ilyen hamar kijuthattunk Ausztriába dolgozni. De mivel  ez a köszönőlevél mások megnyugtatására is szolgál, szeretném leírni a történetünket röviden. Én a párommal együtt vágtam bele a dologba, még májusban. Istvánnak elutaltuk a kér összeget és már jöttek is az e-mail-ek.

Nekünk nyilván nem volt annyi lehetőségünk válogatni, mivel ketten egy helyen akartunk dolgozni. Aztán mégis összejött. Az igazsághoz hozzátartozik a történet „sötét” része.  A főnök (férj, feleség) egyáltalán nem tartotta magát a megbeszéltekhez. 4 napot kőkeményen végigdolgoztattak velünk, majd közölték, hogy mehetünk haza. Miután hazajöttünk, beszéltünk ismét Istvánnal, aki ezúttal is segítőkész volt, már másnap újból akadt munka, igaz csak július 1-től. De nem baj, most már jó helyen vagyunk, 2 hete dolgozunk. Amit írtam, egyáltalán nem elrettentésnek szántam, csak jó tudni, hogy nem csak rajtad és Istvánon múlik a dolog.

Istvánt, és a „szolgáltatását” bátran merem ajánlani mindenkinek. Gondoljátok csak végig, itt egy szezon alatt kereshettek annyit, mint otthon egy év alatt (sem)! Hozzátok meg a döntést, főleg ha fiatalok vagytok. Mi úgy érezzük a párommal, hogy igazán jó döntést hoztunk, amikor kijöttünk dolgozni. Minden egyes nappal közelebb kerülünk az autónkhozJ
István,  még egyszer köszönet Neked! (Szerintem  azóta már több barátunk, ismerősünk talált általad munkát.)

Üdv: Judit és Ádám
(A kételkedők kérdésére szívesen válaszolok: juditka01 [k] freemail.hu)